mpblog

„Mindegy kivel élsz? Mégis mi a fenére tanítanak ott téged?!Kizárt, hogy még egyszer elengedlek a családterápiás képzésre!” – kommentálta képzésem idején férjem felháborodva a könyvet, melyet ott jó szívvel ajánlgattak, s ennek hatására rögtön megvettem, hogy otthon a megosztás vágyával mutassam meg neki. A könyv címe ugyanis ez volt: „Szeresd önmagad és mindegy, kivel élsz”. Számos elgondolkodtató útmutatást kínál arra nézve, hogyan lássunk rá párkapcsolati nehézségeinken, ütközeteinken keresztül jobban önmagunkra, otthon mégis kiverte a biztosítékot (ha csupán ugratásképpen is) a talán kissé túl hangzatosra sikerült cím.

Mikor egy fehér papír előtt ülve (szeretem az írás e tapintható formáját) azon töprengtem, hogyan is kéne bemutatnunk ez a blogot, mit szeretnénk elsőként elmondani róla, ez a történet merült fel emlékeimből. Azért, mert sűrítetten tartalmazza azt, amit a meleg párkapcsolatokról gondolunk. A „mindegy, kivel élsz” ebben a formában ugyan túlzás, hiszen több döntő szempontból ez a választásunk általában egy cseppet sem közömbös számunkra. Ám a könyv szerzője sem azt érti kijelentése alatt, hogy akkor tulajdonképpen nyugodt szívvel lecserélhetnéd deltás, művelt és megértő társad a délelőtt 11-kor is savanyú pálinkaszagot árasztó, beszólogató szomszéd zsíragyra, és a váltás egy fél vállrándításnyit sem kavarna fel téged, hanem csupán azt, hogy a párkapcsolatainkban tapasztalt konfliktusaink tetemes része abból fakad, hogy önmagunk egy (vagy több) szeletével nem vagyunk kibékülve, agyafúrt kis szörnyeteg párunk meg éppen ezt a szeletet macerálja, bemozdítja automatizmusainkat, régi tudattalan sebeinkről kaparja le a vart merészen. A párkapcsolat személyes fejlődésünk legnagyszerűbb és legkeményebb terepe és amennyiben nem rettenünk vissza attól, hogy alaposabban megvizsgáljuk, miért úgy működtetjük, ahogyan, mi jellemző ránk, mikor okoz fájdalmat vagy örömet nekünk valami, akkor esélyünk lesz mind társunkkal, mind önmagunkkal nagyobb harmóniát, kevesebb sérüléssel járó, bizalomtelibb kapcsolatot kialakítani.

Ezzel el is érkeztünk ennek a blognak az egyik alapvetéséhez. Arról szeretnénk itt beszélni, ami a munkánk egyik sarokpontja, vagyis hogy a zökkenőmentesebb és - ne kerteljünk - boldogabb párkapcsolathoz saját magunk és partnerünk működésmódjainak, automatizmusainak (pl. hogy miért és mire „ugrik”), korábbi tapasztalatainak jobb megértésén keresztül vezet az út. Ez lenne a „mindegy, kivel élsz” sűrítmény egyik összetevője.

A másik összetevő ezúttal azonban még lényegesebb. Ennek a blognak a címébe nem egyszerű hőfokmérőként keveredett a melegség, hanem azért, mert indításával az volt a kifejezett célunk, hogy ne csupán tanácsadói, terápiás keretek között foglalkozzunk a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer (LMBTQ) párkapcsolatokat érintő fontosabb pszichológiai és szociológiai kérdésekkel, hanem közérthetően, könnyed hangnemben, nyitottan és tabumentesen beszélgethessünk ezekről, illetve fórumot teremtsünk azok számára, akik érdeklődnek a téma iránt. A melegséggel (queerséggel, transzneműséggel, biszexualitással, ezt ígérem, most ragoztuk utoljára, innentől értsd kérlek, hogy mindig erről van szó, vagy ha mégsem, azt külön jelezzük) kapcsolatban nagyon is felkiáltójeles-kérdőjeles a mondat: „mindegy, kivel élsz?!”

Ha a válasz egy szóban összefoglalható lenne, nyilván el sem indítottuk volna ezt a blogot. A rövid véleményünk körülbelül ilyenformán foglalható össze: igen, párkapcsolati szinten mindegy, milyen a nemi identitásod vagy a szexuális orientációd, mindegy, hogy kibe szeretsz bele vagy kivel kívánod a szexet abból a szempontból, hogy akárhogy is alakul, biztosra veheted, számtalan konfliktusos területtel, „időzített bombával” leszel kénytelen birkózni, mint ahogyan azt is, hogy rengeteg izgalomban és örömben lesz részed. A pszichológia (sokak által rettegett) tekintetével vizsgálva heteroszexualitás és homoszexualitás az ember egy-egy aspektusát jelentik, egyenértékű kategóriák, nem kapnak „jobb” vagy „rosszabb” minősítést, amiből következik, hogy „melegként” vagy „heteróként” éppúgy lehetsz a kapcsolatodban és kapcsolatod által nagyon frusztrált, dühös, szomorú és elkeseredett, mint kirobbanóan vidám, elégedett, kielégült és egyszerűen csak boldog.

Azt állítani azonban, hogy a meleg és heteroszexuális párkapcsolatok semmiben sem különböznek egymástól, csupán a túlzó politikai korrektségből eredő szorongás mondathatná ki velünk, nekünk pedig nem akaródzik a szorongás e kitaposott és sok témát gondos hallgatásba száműző ösvényére lépni, nemhiába tudhatjuk magunk mögött több száz önismereti óra erőt adó munkáját. Nem lehet csak úgy félresöpörni a tényt, hogy a meleg párkapcsolatok éppúgy nem önálló szigetként funkcionálnak, nem függetleníthetőek a társadalmi, kulturális, családi környezettől, ahogyan a heteroszexuális kapcsolatok sem. És lássuk be, ez a fajta beágyazottság nem kifejezetten a „mindegy, kivel élsz” szlogent sugallja. A társadalmi többség nem ezt a mondatot tűzte kokárdájára, még akkor sem, ha az LMBTQ közösség elfogadottsága egyre nő (látszólagos formában erőteljesebben ugyan, ám mi nem vagyunk borúlátóak, a magyar valóság szintjén is). Ez pedig nagyon is befolyásol egy kapcsolatot. Elég csak arra a hétköznapi, sokak által bizonyára megtapasztalt helyzetre és érzelmi légkörre gondolni, ami olyankor jön létre, mikor titkos viszonyt kezdünk, vagy nem tudjuk annyira tisztelni valamelyik partnerünket, hogy ismerőseink, barátaink, családunk előtt is felvállaljuk. Az ilyen helyzet plusz konfliktusokat terhel a kapcsolatra. Hatványozottan igaz ez az LMBTQ kapcsolatok esetében, hiszen ott nem csupán a páros mindennapjait tudják meghatározni a környezet irányából érkező vélt (gyakran elővételezett, beépített) vagy valós reakciók, hanem a párt alkotó egyének akár első tudatos eszméléstől induló életét, énképét is. Ez pedig komplexebb rendszert hoz létre, semmint hogy berakható lenne a „nagyon hasonlít a hetero kapcsolatokhoz”/ „nincs lényeges különbség”/ ”nem kell ezzel külön foglalkozni” feliratú dobozokba. Nem véletlen, hogy külföldön terápiás rendszerek, szakkönyvek, munkacsoportok foglalkoznak intenzíven a területtel. A kutatások, szakmai beszélgetések már itthon is megindultak és az utóbbi években egyre élénkülnek, erre jó példa a Változás Rendelő által havonta tartott szakmai és az érintettek között létrejövő párbeszédet támogató Szex-Ma szemináriuma. A mi célunk, hogy folyamatosan fórumot, helyszínt, nyilvánosságot és szakmai figyelmet is biztosítsunk a témának. Tanácsadás keretében kifejezetten az LMBTQ közösség számára dolgozunk ki és fejlesztünk pszichológiai eszközöket és feladatunknak tekintjük a kutatási eredmények áttekintését, összefoglalását, új kutatások indítását az LMBTQ egyének, párok és családok terápiás lehetőségeinek témájában. Ezt a blogot azonban azért indítottuk, hogy ne csak szakmai szinten folyjon vita, ötletelés, gondolkodás elsősorban az LMBTQ párkapcsolatokról és családokról, hanem kötetlenül, bátran, közvetlenül, tabuk nélkül. „Meleg” és „heteró” nézőpontból, mert ez is a párbeszéd része.    

Mivel ennek a blognak a témája különösen alkalmas indulatok felkavarására és sérelmek felszakítására, így számítunk arra, hogy a kommentekben sokan fognak támadni minket, vitatkozni a nézeteinkkel. A vitát szívesen fogadjuk, nézeteinket nem tekintjük egyedül üdvözítőnek, vagy kizárólagos igazságnak. Amennyiben valamit ki szeretnétek igazítani, vagy tévedést találtok, jelezzétek, a ti véleményeteket is fontolóra vesszük és ezáltal mi is fejlődünk, vagy azért, mert annak ellenére kitartunk a sajátunk mellett, vagy azért, mert változtatunk. Úgy véljük, hogy a változásra, belátásra való képesség a pszichológia esetében alapvető feladat, de az is lényeges, hogy vállaljuk saját véleményünket. Ha kritikát kapnak, az emberek először hajlamosak nagyon megijedni, mert ez a kritika fenyegeti őket, a magukról kialakított pozitív képüket, esetleg világnézetüket. Ám mi azt valljuk: nem csupán tévedni, hibázni is szabad, mert ez az emberek sajátja, így már most ünnepélyesen megígérhetjük, mi is megtesszük majd. Szerintünk az igazi probléma ott kezdődik, ha a tévedésektől, mások megsértésétől való szorongás akadályoz minket abban, hogy a szívügyünket háttérbe szorítsuk, nézeteinket ne képviseljük, csupán a kényes, gyakran tabuként kezelt téma okán.  A blog kommentjeit ebben a szellemben fogjuk moderálni.

Azoknak a kommenteknek, melyek trágárak, mocskolódnak, építés helyett mások megsértésére és indulatok gerjesztésére törekednek nem fogunk teret adni, mivel ezeket nem tartjuk összeegyeztethetőnek a pszichológia nyitott szemléletével, illetve mivel érdemi fórumot szeretnénk nyújtani a témának.

Most, hogy a kezdeti tétovázás után teleírtam a papírt visszatérek a kiinduló gondolathoz. A könyv címe az volt, „Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz”. A mondat első részéről kevés szó esett, ám ez az, amivel a blogban leginkább foglalkozunk majd: mi gátol meg abban és mi segíthet, hogy melegként, párban szeretni tudd önmagad? Mik a nehézségek, mit eredményezhetnek és milyen megoldási lehetőségek jöhetnek szóba? Egyáltalán, milyenek az LMBTQ (egyenként!) párkapcsolatok és milyen benne az egyén? Ezek sokrétű és messzire vezető kérdések. Tekintsük ezt a felszállópályának egy nem minden részletében ismert égbolt irányába, lássunk neki itt és most, reméljük szívesen tartotok velünk tekintet nélkül szexuális orientációra, nemi identitásra, vagy bármi egyéb cimkére! Ahogy kedvenc költőm, Tandori Dezső mondja: „Hajrá az akadálytalanba, itt már a pálya sincs kimérve…”