HTML

Melegpár blog

Meleg, transznemű, queer párkapcsolatokról, gyerekvállalásról, szerelemről, szexről tabuk és félelmek nélkül. Heteró és meleg szemmel, a pszichológián innen és túl, komolyan kíváncsiak számára!

Szembesítő

2011.09.05. 12:06 melegpar.hu

A „T” világa – Tükör által homályosan?

Tavaly ismerkedtünk meg Bandival, aki fantasztikus lendülettel akart tenni valamit az LMBTQ közösségért. Ő volt az első transz-pasi, akivel közelebbi ismeretségbe kerülhettem, és mint önismereti munkájának egyik segítője, saját bőrömön is tapasztalhattam néhányat azok közül a kihívások közül, amikkel a szakember szembesülhet a transzszexuális kliensekkel való munkában.

Bandi felajánlotta nekünk, hogy szívesen írna blogunkon belül egy sorozatot, ami a transzszexuálisok speciális nehézségeit érinti, információt, támogatást nyújt számukra. Nagy örömmel fogadtuk a felvetést, mivel ez a csoport még az LMBTQ közösségen belül is sok félreértéssel, kérdéssel övezett. Első bejegyzése előtt nekem jutott a lehetőség, hogy rövid bepillantást nyújtsak a „T” pszichológiájába.

Elsőként tisztázzuk az alapokat: a transzneműség (transgenderism) egy gyűjtőfogalom, bővebben olvashattok erről a melegvagyok.hu fogalomtárában,itt. A transzszexuális olyan személy, aki úgy érzi, hogy fiziológiai teste nem tükrözi valódi (megélt) nemét. Érthető, ha ez az esetek többségében súlyos gondokat jelent, általában már a kisgyermekkortól kezdődően a zavarba ejtő élményt átélő számára. A lelki tényezők igen sokrétűek, ezért itt én most csak azt emelném ki, ami lényegileg hatással van az összes többi nehézségre. A pszichológiai szakirodalom szerint éntudatunk része önmagunk kategorizációja, megnevezése, illetve az, hogy képesek legyünk önmagunkat másokkal összehasonlítani. Ezekből a hasonlóságokból-különbségekből bontakozik ki identitásunk, önbizalmunk, ez képezi alapját annak, ahogy párkapcsolatainkban ismerős, vagy éppen hiányzó tulajdonságainkat keresgéljük. A transzszexuális emberek esetében ez az önmegtapasztalás és társas összehasonlítás már a kezdetektől sérül. Kisgyermekkorban még sokat segíthet a megélt nem szerepeinek felvétele (bár a szülők már ebben a korban is bosszankodva, vagy riadalommal fogadhatják és igyekeznek a gyermeket biológiai nemével megegyező társadalmi nemének megfelelő viselkedésre kényszeríteni), ám a kamaszkor, mikor a másodlagos nemi jellegek kialakulása körül forog kis világunk, rémálommá változhat a transzszexuális fiatal számára. Nem véletlen, hogy ebben az életkorban a legnagyobb az öncsonkítás, öngyilkosság veszélye közöttük, hiszen gondoljunk csak bele, milyen dühösek tudunk lenni testünk jószándékú jeleire egy apró nátha során, ha az vágyott elképzeléseinket keresztezi akár egy estére is. Megvan? Akkor most ennek az élményünknek birtokában hunyjuk be a szemünket és képzeljük el egy hosszú percig, milyen is lehet, ha a testünk egy életen át megcsúfol bennünket, minden percben, minden egyes tükörben valami olyasmit látunk és vagyunk kénytelenek együtt létezni vele, ami vágyainkkal szöges ellentétben áll. Csapdába estünk, megszégyenültünk, identitásunk szűköl, mert nem tudjuk megmutatni valódi önmagunkat, olyan csinosan/jóképűen, olyan férfiasan/nőiesen, ahogyan csak szeretnénk. Hogyan értessük meg ezt a szüleinkkel? Hogyan vállaljunk így munkát? És legfőképp: hogyan várjuk, hogy önmagunkért szeressenek, testestül-lelkestül, mikor magunk sem tudjuk szeretni ezt a testet?! A legtöbb transzszexuális kamasz ilyen és ehhez hasonló érzésekkel szembesül, ehhez adódik általában a család mindezt megerősítő kétségbeesése.

A krízisnek sokféle megoldása létezik – a transzszexuálisoknak spontaneitásra és rengeteg kreativitásra van szükségük, akárcsak a velük foglalkozó lelki segítőknek. Fontos, hogy informáltak legyenek arról, milyen lehetőségeik vannak nemátalakításra vagy hormonkezelésre, de óva intenénk mindenkit attól, hogy az egyetlen üdvözítő megoldást valamiféle döntéshozatal elősegítésében lássa. Véleményem szerint legfontosabb, hogy megérezhessék: önazonosságuk saját kezükben van, biztonságot és elfogadást kaphatnak ahhoz, hogy olyanná fejlődjenek, amilyenné vágynak fejlődni, hasonlóságokban és különbözőségekben egyaránt. A transzszexuális embernek van tán legnagyobb szüksége arra, hogy döntési vagy akár „nem-döntési” szabadságát meghagyják és ennek az oka az a sokszor kisgyermekkortól beégett tapasztalat, hogy nem elfogadhatóak, nem szerethetőek olyannak, amilyenek (persze ez nem kizárólagosan rájuk érvényes, ám esetükben ez fokozottan és általánosabban megjelenhet).

Korántsem teljes az általam vázolt lelki háttér, ám ettől a ponttól és a következő poszttól átengedem majd Bandinak a terepet, mert az ő szubjektív írásai úgy sejtem jóval hitelesebbek lesznek, mint amit én ebben a témában nektek adhatok. Fogadjátok őt a szokott nyitottsággal!

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://melegpar.blog.hu/api/trackback/id/tr403203879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása