mpblog

Nos, sokaknál a gyermekvállalás az a pont, ami már tényleg kiveri a biztosítékot. A hangzatos „Nekem mindegy, csak a négy fal között csinálják” után  talán a legnépszerűbb második - burkoltan homofób - közhely: „Nekem nincs bajom a melegekkel, de azért gyereket ne neveljenek”.

Mivel jelen blog célja éppen a meleg párkapcsolatokról és a meleg családokról (értsd meleg fiú vagy lány pár és a közösen nevelt gyermek(ek) által alkotott „háztartás”) folytatott diskurzus -  a tudomány mai álláspontjának figyelembe vételével -, így rögtön az elején szeretnénk foglalkozni ezzel a kérdéssel.  A téma bonyolult annyira, hogy egy blogbejegyzés kevés legyen összefoglalásához, ezért már most szeretnénk jelezni: a témát még folytatjuk.

Milyen érveket szoktak tehát hangoztatni azok, akik a gyermekvállalás ilyen módját ellenzik?

A legtöbben azzal érvelnek, hogy a melegek által nevelt gyerekek is melegek lesznek. Eltekintve attól a frappáns választól, hogy „na és akkor mi van?” (gyengébbek kedvéért: a pár tagjait a tolerancia nevében melegként elfogadjuk - ha már így alakult az életük -, de azért ne termeljék már magukat újra... ⇒ ergo toleránsan vagyok homofób), nézzük meg ennek az érvnek a tudományos cáfolatát:

Mivel ma Magyarországon még viszonylag kevés ilyen környezetben nevelt gyermek van és életkoruk sem teszi még lehetővé, hogy statisztikailag elfogadható elemszám (értsd: kutatásban résztvevő gyermekek száma) mellett tudományosan is értékelhetően kutassuk ezt a kérdést, ezért tőlünk kissé nyugatabbra kell mennünk válaszért. Az első ilyen jellegű felmérések még a 70-es évekre nyúlnak vissza. Mára számos országban (pl. USA, Spanyolország, Hollandia) folytattak erre vonatkozó felmérést, és mindenhol ugyanazt az eredményt kapták: az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek nem lesznek nagyobb számban maguk is melegek.

Persze miért is lennének, tehetnénk fel a kérdést, hisz a meleg szülők is anno heteroszexuális felmenőik gyermekeiként cseperedtek, mégsem hatott rájuk  a követendő példa erejével szüleik irányultsága. Szerelmük tárgyát - a szülői példa ellenére - pont abban az  azonos nemű partnerben vélték megtalálni, akivel most egy olyan kutatásban vehetnek részt, melynek célja annak kiderítése: ők vajon sikeresebben tudják-e közvetíteni a párválasztási preferencia mintáját, mint szüleik tették irányukban. Rövid töprengéssel magunk is rájöhetünk a válaszra: ezt a mintát nem utánzásos tanulás révén sajátítjuk el.

Amit egy gyermek a szüleitől elsajátít, az sokkal inkább a kettejük közötti intimitás, a szeretet kifejeződése, a kommunikációs minták és a problémakezelés, mely lássuk be, mind a heteroszexuális, mind a homoszexuális párok esetén ugyanolyan széles spektrumú. Egyvalami azonban nagymértékben különbözik, melynek a gyermek szempontjából óriási jelentősége van. Mivel a meleg szülőknél nem tud „becsúszni” a baba, ezért a tudatos rákészülés, a jogi és szociális anomáliák meghaladása, a hosszú távú tervezés mind a gyermek érdekeit szolgálja: ő egy olyan családba érkezik, ahol nagyon várták és nagyon készültek rá, hálásak a sorsnak - vagy világnézeti választásuk szerint bármi/bárki másnak -, hogy bekövetkezett a gyermekáldás és most már ők is a családosok sorait gazdagítják. Amennyiben ezt még jó ideig nem felejtik el, a gyermek magas szinten profitál ebből a hozzáállásból: egy ilyen családban ritkán hangzik el, hogy „igazából még nem akartunk, de hát így alakult”, „anyádnak miattad kellett otthagynia az iskolát” stb.

Ezzel persze azt sem szeretnénk állítani, hogy egy gyermek számára az egyedüli üdvözítő életesély, ha a gólya egy rózsaszín ház felett annyira megdöbben, hogy tágra nyílt csőréből pont  egy meleg párhoz dobja őt le. Mindenesetre pszichológia szemszögből figyelemre méltó, hogy egy negatív társadalmi közeg „biztosította” nehezítő körülmény a sikeres megküzdés után miként tudja a gyermek érdekeit szolgálni.

Folyt. köv.