mpblog

„Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él!

Jöjj lelkem tárulj fel, kit rejtesz áruld el!”   

Kedves Olvasó!

Először is szeretnék neked bemutatkozni: Bandi vagyok. Transzszexuális férfi. 33 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy vidéki kisvárosban. A szüleim az Andrea nevet adták nekem születésemkor, és elkezdték felelősségteljes nevelésemet, hogy én is bejárhassam azt az utat, amit a sors jelölt nekem. Akkor még senki nem sejtette, hogy a mi családunk kicsit más lesz, mint az átlag. Van egy nővérem is, mindkettőnket ugyanazzal a gondoskodással és szeretettel neveltek. Mindenki azt hitte rólunk, hogy ikrek vagyunk, pedig 3 év különbség van közöttünk. De amíg ő babázott, addig én fára másztam, fociztam, kisautóztam. Ekkor még nem tudatosult bennem, hogy ez a fiúk dolga, de azt már furának találtam, hogy miért akarják, hogy babázzak és szoknyában járjak. A rokonok jókat mulattak ezen, s mivel nálunk szokás, hogy mindenkire becenevet ragasztanak, így elneveztek Gyurinak. Nekem ez nagyon tetszett. Míg ők ezt viccesnek tartották, addig anyukám állandóan felháborodott, kikérve magának, hogy én kislány vagyok, nem pedig fiú. Az iskolába kerülve tapasztaltam meg először, hogy sem a lányok, sem a fiúk nem játszanak velem. Már ekkor szembesültem azzal,hogy milyen magányosnak lenni. Nem voltak barátaim, egyedül ültem az iskolapadban is. Nem fogadtak el, más voltam, mint ők.

17-18 éves koromban már pontosan tudtam: férfi vagyok a lelkem mélyén. Addig is fiús voltam külsőleg, de ekkor meglepő módon a lelkem átvette az irányítást a testem felett. Míg addig gyakran kerültem olyan helyzetbe, hogy akik láttak, nem tudták eldönteni, fiú vagyok-e vagy lány, innentől kezdve megszűntek ezek a kételkedések. Azzal, hogy bennem helyére kerültek a dolgok, megváltoztak a külvilágból érkező visszajelzések is.

 Ekkor kezdtem el  Andrisként bemutatkozni az embereknek. Mivel külsőleg  már fiús voltam, így sokan el is hitték, hogy genetikailag is férfi vagyok. Viselkedésemből, mentalitásomból,  a férfiasság áradt. Ahogy én változtam és egyre inkább alakult férfiúi énem, úgy csillapodtak bennem a lázadás tüzei. Ráébredtem, hogy bár a világ még nem tud befogadni engem, de én már készen állok befogadni a világot.

Mivel ez egy kisváros volt, így sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy összetalálkoztam két emberrel: egyik Andreaként ismert, másik Andrisként, így rettegtem az ilyen találkozásoktól. Az életem tele volt félelemmel, frusztrációval, bujkálással és titkokkal. Teljesen bezártam. Már néha magam sem tudtam, hogy ki vagyok.  A sok hazugság, amit ezek a helyzetek generáltak, sodortak magukkal. Gyötrelem volt az életem. Nem volt senki, akivel ezt megbeszélhettem volna, akihez fordulhattam volna. Egyedül voltam ezen a világon. Nehéz volt feldolgoznom. Nem volt semmi információm, nem tudtam mi történik velem, merre induljak. Tele voltam kérdésekkel,de a válaszok nem voltak sehol. A szüleimtől nem mertem segítséget kérni.  Szégyelltem magam. Aztán az évek, a sok-sok csalódás, a magány és megfelelési kényszerből felépülő életem legnagyobb mélysége választás elé állított: felállok vagy meghalok.

  Míg fiatalabb koromban átokként, csapásként éltem meg a transzszexualitást, egy genetikai hulladéknak éreztem magam, most már egy csodás ajándéknak tartom az életem. Megtanított küzdeni, együttérzésre nevelt. Segített, hogy mindent úgy fogadjak el, ahogy történik. Sokáig kerestem választ arra, hogy miért  alakult így a sorsom, de ma már tudom, hogy okkal történt: azért, hogy segíthessek másoknak azokban a pillanatokban, amikor senki nem áll mellettük.” Megfoghassam a kezüket” és irányt mutathassak, ha úgy érzik, eltévedtek. Ha felmerül a kérdés - ott legyen a válasz. Szeretnék eljutni mindenkihez, aki érintett bármilyen módon ebben a témában.  Tájékoztatást, információt nyújtani, válaszolni. Egy olyan közösséget formálni, amelyhez fordulhatsz, ha meg akarsz osztani valamit, vagy nem tudod, merre indulj. Szeretném összefogni a transzszexuális társadalmat. A saját példámon keresztül megmutatni, lehet az életet élni, még ha az ember el is tér a társadalmi normáktól. Így is lehet dolgozni, szeretni, családot alapítani. Hiszem, nem az a lényeg, hogy mások mit gondolnak rólad, hanem te magad mit gondolsz, hogy te el tudod-e képzelni úgy az életed, hogy teljes értékű életet élsz. Azt vallom, hogy nincsenek problémák,csak megoldandó feladatok. De persze nem muszáj ehhez TS-nek lenni, lehet bárki, aki valamilyen helyzettel találja szembe magát. A lényeg, hogy tudd, mit akarsz.

Bejegyzéseimben visszanyúlok életem korábbi szakaszaihoz és személyes tapasztalataimon keresztül megpróbálom megmutatni, hogy nekem mire mi volt a megoldás,hogy bizonyos helyzeteket hogyan éltem meg. Remélem segítségedre lesz. Írok kudarcokról,vívódásokról, harcokról az életben maradásért, családról, párkapcsolatokról és mindenről ,ami érdekelhet. Megpróbálom végig járni a  nemátalakító műtét folyamatát, hogy pontos képet kapjak,hogy hogyan is valósítható meg ez a mai Magyarországon,milyen lehetősége van annak,aki szeretné a fizikai testét a lelkéhez alakíttatni. Beszámolok az eseményekről, részletesen.