mpblog

Ezen a héten volt a Nemzetközi Coming Out Nap. A magyarországi rendezvények szervezőitől érkező meghívásnak eleget téve, kedd este egy előadást tartottunk (www.melegpar.hu/esemenyek) a coming out pszichológiájáról.

Az előadáson - ami sokkal inkább hasonlított egy nagycsoportos beszélgetéshez - megpróbáltuk végigjárni egy vállalkozó kedvű jelentkezőn „bemutatva” az egyes állomásokat, a hozzájuk kapcsolódó nehézségeket, kétségeket és félelmeket. A blog adta kereteket természetesen jóval meghaladják, hogy közöljük az ott elhangzottakat, mind tartalmilag, mind személyességüket illetően, de egy kis ízelítőt fontosnak tartunk adni arról, amit ma tudunk arról a folyamatról, ami a felismeréstől a teljesen nyitott és látható életig vezet(het jó esetben). Nézzük meg talán a legnehezebb állomás, az önelfogadás hátterét.

A saját melegségére ráébredő , legtöbbször fiatal serdülőkorú személyre először az önelfogadás, a saját érzéseivel való szembenézés nehézsége vár. Amikor valaki először döbben rá arra, hogy a körülötte lévő osztálytársak, barátok közül egy-kettő azonos nemű kortársára vélhetően nem úgy néz, mint a többi fiú vagy lány társa, egy sokszor nagyon hosszú, és általában jellemző állomásokat tartalmazó út vár.

Az első felismerés egy nagy adag kétségbeesést, szégyent, valamint kétséget és bizonytalanságot hoz magával. Az első és a második oka ugyanabban rejlik: mindannyian egy olyan környezetben növünk fel, ahol a heteronormativitás (azaz minden fiú a lányokba, és minden lány a fiúkba szerelmes, és később az ellenkező nem egyik tagjával életét összekötve családot alapít) „elvárás” és egyértelmű viszonyítási rendszer, ami lépten-nyomon, a mindennapi érintkezésekben visszaköszönő, a másként érzőt arcon csapó egyetlen valóság. És ezzel egy időben ugyanez a környezet még azzal is tetőzi ezt, hogy jó előre biztosítja a másként érzőt: élete alacsonyabb rendű, erkölcstelen, megvetendő, a társadalmi normák ellen való, nincs számára hely egy tisztességes családban/közösségben/társadalomban. Felcseperedve már az óvodától kezdve „csöpögteti” a többségi társadalom ezt a fajta lenézést a melegek irányába szitokszavak, viccek, ugratások és csúfolások formájában.

Az az érzés, hogy valaki az azonos nemű társába szerelembe esve felismerni véli magán a régtől rettegett homoszexualitás tényét, egyszerre húzza ki alóla azokat a megtartó „kereteket”, melyeket a heteroszexualitás a szilárd és elfogadott jövőkép biztosításával nyújtani tud, és ezzel párhuzamosan elárasztja azzal a szégyenérzettel is, hogy egy olyan másik útra „lépett” (persze mi tudjuk, hogy dehogy lépett ő, sokkal inkább „rakta a teremtő/a biológia/a természet”, világnézetnek megfelelő rész aláhuzandó), amiről még nem tudja, hogy ott milyen életmód várja évek, évtizedek  múltán. Egy dolog biztos csak: a társadalom teljes megvetése.

Nem könnyíti meg e fiatalok helyzetét az sem, hogy ilyenkor nincs épkézláb minta, amihez nyúlhatnának. Hallomásból talán ismernek melegeket, de őket is inkább csak szülei hetykén odavetett, „agglegény a Béla kollégám, de szerintem inkább buzi, úgyhogy a gyereket ne hagyjuk vele egyedül majd a karácsonyi bulin” vagy „Júlia nénikéd olyan csúnya és férfias, nem gondolod, hogy leszbi?” típusú, támpontnak biztos nem mondható félmondatain keresztül. Nincs egy orvos nagybácsi, egy hentes unokatestvér, vagy egy könyvkereskedő (elég volt a tipikus foglalkozásokból J) szomszéd. Olyan személyeken, akiken keresztül az egyén a melegség szexuális tartalmának kínzó és még elképzelhetetlen vetületén (ami kb. amúgy is csak 10%, csakúgy, mint egy heteroszexuális kapcsolatban) túl bármilyen egyéb információval gazdagítaná arra vonatkozóan, hogy melegként is lehet tisztességes, társadalmi és családi elfogadásnak örvendő életet folytatni, nem kell minden értékről lemondani, amit a heteronormativitás felmagasztalása - akarva-akaratlanul - minden egyéb életformától a végletekig elragad.

Ezért tartjuk fontosnak, hogy legalább ezen a napon felhívjuk külön a figyelmét mindenkinek, hogy egyrészről aki melegként teheti, vállalja fel környezetében önmagát, mert nem tudhatja, hogy személyes életútjának példáján keresztül, közvetve később hány, magát melegnek felismerő személy életét könnyíti meg (saját helyzetében keletkező előnyökről majd később).

Illetve a heteroszexuális többség figyelmét is fel szeretnénk arra hívni, hogy maga körül olyan légkört próbáljon meg teremteni, ami a másság felvállalását lehetővé teszi. Egy pillanatra álljon meg és gondolja végig, hány meleg ismerőse is van. Ha egy sem, akkor a - társas kapcsolatok átlagát figyelembe véve kalkulált - kb. 150 ismerőse között 8-10-et még nem győzött meg arról, hogy Ön érdemes az őszinteségükre és barátságukra, mert elfogadó és előítéletektől mentes kommunikációjával azt közvetíti környezete felé: az emberi értékek fontosságát tartja előrevalónak, nem pedig a szexuális kisebbséget kirekesztését és lenézését éltető gondolkodást.

Happy Coming Out Day!